A mióma és az endometriózis, illetve egyéb kóros állapotok okozta vérzészavarok mibenléte, kivizsgálása és kezelése
Az abnormális uterinalis (méh eredetű) vérzés (Abnormal Uterine Bleeding, AUB) gyakori gondja a reproduktív korú nőknek és számos oka lehet (Mióma, Endometriózis, Adenomiózis, Polipus, Hiperplázia, Karcinóma, Véralvadási zavar – Koagulopátia, Peteérés zavara – Ovulációs működészavar, Méhnyálkahártya – Endometrium ok, Gyógyszerhatás, Inzulinrezisztencia, Cukorbetegség – Diabétesz, Magasvérnyomás – Hipertónia).
A mindennapi szakmai szóhasználatban azonban él még a Hypermenorrhoea megnevezés is. A legtöbb AUB állapot nem kapcsolódik közvetlenül a méh szerkezeti rendellenességéhez, tehát nem anatómiai oka van. A nem anatómiai okból kialakuló AUB kezelése hatékony és sikeres. A terápia hormonális és nem hormonális alapokon nyugszik és a kívánt hatások, mellékhatások és ellenjavallatok figyelembevételével kell, azt a betegre szabottan alkalmazni.
A hormonális kezelés csökkenti a vérzést és a legtöbb esetben teljes megoldást eredményez. A nem hormonális gyógyszeres kezelés a „nem szteroid gyulladáscsökkentőkre” (NSAID) és a különböző véralvadást befolyásoló gyógyszerekre (antifibrinolítikumokra) épül, önmagukban is hatékonyak lehetnek, vagy összekapcsolva a hormonális kezeléssel válhat a terápia eredményessé.
Az anatómiai ok hátterű vérzészavar esetén túlnyomórészt a mióma okozza a rendellenességet. A mióma a leggyakoribb, onkológiai szempontból jóindulatú méhdaganat. A 30 év feletti korosztályban 20-30%-ban fordul elő mióma. Növekedése hormonális környezethez kötött. Állománya ösztrogén- és progeszteronreceptort is tartalmaz, mely biokémiailag és immunhisztokémiailag is igazolt. Ösztrogénterápia serkenti, GnRH agonista kezelés gátolja növekedését, mely relatív ösztrogén túlsúlyhoz kötött, ezért gyakoribb a mióma a magasabb BMI-vel élő páciensek esetében.
Az orvosi felosztás a méhüreget elérő és a méhüreget nem elérő miómára osztja fel a betegséget. Szövettanilag kötőszövetet és izomrostokat is tartalmaz, ezért nevezzük gyakorta leio – miomának.
A miómával összefüggő vérzészavarok tünettana elsődlegesen a mióma lokalizációjától, méretétől és vérellátásától függ.
A mióma esetében szintén jó eredmények várhatók a konzervatív kezeléstől, de nem kielégítő hatás esetén, többirányú kezelés sikertelensége végén a sebészi megoldást indokolt választani, a kórállapot alapját képező abnormalitás megszűntetésére törekedve. Fertilis korban kívánatos a konzervatív megoldások előtérbe helyezése (méh, petefészkek, petevezetők megtartása), azon túl, illetve 50 éves kor felett a beteg sebészi kezelése kerül előtérbe. A műtéti kezelés terén mind a méhnyálkahártya eltávolítása (endometrium ablació), mind a méheltávolítás (hiszterektómia), mióma esetén csak annak eltávolítása (enukleáció) a méh megóvása mellett továbbra is a választható megoldás.
Lényegesnek tartom, hogy a kezelés mikéntjét a beteggel megbeszélve együtt kell eldönteni. Minden körülményt figyelembe véve törekedni kell a pácienst kevésbé megterhelő kezelés, az életminőség megőrzését biztosító, vagy azt javító megoldás megtalálására és legkevésbé a sebészi megoldás irányába haladni. Csak a legkritikusabb esetekben jöhet szóba a méheltávolítás, melynek módozatait és a tervezett műtét kiterjedtségét részletesen, rajzos ábrákkal segítve célszerű elmagyarázni. A műtét előtt ajánlott a beteget második vélemény kérésére bíztatni.